Logo

Szeretettel üdvözlünk!

Mit kell tudnia egy kezdő tengerimalac-tartónak?   Mérgező és alkalmazható antibiotikum készítmények   Zöldfélék, zöldségek és gyümölcsök tápanyag- és C-vitamintartalma   Honlaptérkép   Örökbefogadásra váró tengerimalacok   Magyar Tengerimalac-Védő Egyesület   Keresés   Fotogaléria   Megtalálsz a Facebookon is!
tengerimalac.gemon.ro fórum

miniBB ®
 | Fórumok | Fórum szabályzat | Képfeltöltés | Szavazás | Regisztráció | Válasz | Keresés | Statisztika |

Viselkedés tengerimalac.gemon.ro fórum / Viselkedés /  

Fél a tengerimalacom!! :(

Oldal  Oldal 1 / 23:  1  2  3  4  5  ...  19  20  21  22  23  Következő »  
Szerző Névtelen
 

#1 | Elküldve: 29 Dec 2007 16:24 
Sziasztok!
Tegnap pénteken, kaptam két kis nagyon aranyos 2 hónapos lány malackát. Szegények nagyon meg vannak rémülve, és nem tudom ez mennyire károsítja őket. Ez természetes ilyenkor? Nem lesz gondd az étkezésükkel?Annyira sajnálom őket....Mit tudnék tenni hogy jobb legyen a helyzet? Előre is köszönönöm nektek, kérlek segítsetek...

Szerző Gemon
Admin Nő

#2 | Elküldve: 29 Dec 2007 20:53 | Szerkesztve: Gemon 
Minden megváltozott, a mindennapok biztonságát nyújtó rutin felborult, és mivel zsákmányállatok, félnek, nem tudják, "mire számíthatnak", nem ismerik a zajokat. A szagok is, amelyek körülveszik őket, idegenek a számukra.
Ilyenkor jó, ha egy-két napig magukra hagyod, ismerkedjenek a környezettel, szokják meg az új helyet. Nagyon jó, hogy mindezeket együtt, ketten élik át, a stressz így lényegesen kisebb!

Nem lesz gond az étkezéssel, természetes az, hogy óvatosak, ösztönösen keresik a védettebb helyeket, és lehet, hogy eleinte csak akkor merészkednek ki a ketrec nyíltabb területeire, ha nem észlelnek veszélyt. Ha megéheznek, előbb-utóbb nekiállnak, és majd kóstolgatnak, esznek.

Olvasd el ezt is:
http://www.gemon.ro/gyik3.htm#ijedosek

Sok sikert, és legyen sok örömöd bennük!
"Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelidít." (Saint-Exupéry)

Szerző Névtelen
 

#3 | Elküldve: 30 Dec 2007 00:12 
köszönöm szépen a segítséget, tudom hogy hosszú folyamat lesz, de kivárom és mindent megteszek azért hogy nyugodt kismalackák legyenek...
Köszönöm...

Szerző Talpacska
Tag 

#4 | Elküldve: 23 Már 2008 22:04 
Újabb gondom adódott...
Azt már tudom, hogy minden röfinek más a személyisége, de az én két drágám közül az egyik, borzalmasan ideges természetű.
Nagyon ijedős. Minden apróságtól vad vágtázásba kezd, és ilyenkor se lát, se hall, megy neki mindennek ami az útjába kerül, elsősorban a ketrec rácsának. Ha az ölembe veszem, akkor sem marad nyugton egy pillanatra sem, pedig halkan beszélek hozzá, és finoman cirógatom. A másik röfim sokkal nyugodtabb. Ő nem kezd el vadul vágtázni, és az ölemben is nyugodtan elhelyezkedve kuksol. Viszont, amikor a másik megvadul, akkor ő is követi a "rossz" példát, de szerencsére nem annyira intenzíven. Attól tartok, hogy a vadabbik, erősen hátráltatni fogja a szelídebbet is a barátkozásban...
Azt is olvastam, hogy amikor kiveszegetem őket egy kis cirógatásra, legyen nálam mindíg néhány finom falat, és kínálgassam a őket, mert akkor hamarabb megtanulják, hogy engem csak a jó dolgokkal kapcsoljanak össze, de tök mindegy, hogy mit próbálok kínálni nekik, rá se hederítenek...
A másik gondom pedig az, hogy egész nap csak kuksolnak összebújva az egyik sarokban, vagy elrejtőznek a széna alá, viszont éjjel elkezdenek mászkálni, és kizárólag csak akkor esznek.
Hiába van bent nekik mindenféle finomság, nappal egyáltalán nem érdekli őket.
Mit tegyek? Azon gondolkozom, hogy a randalírozó malacot elajándékozom, és veszek helyette egy másikat, hátha az nem lesz ennyire túlreagálós.
Úgy gondolom, hogy a nyugodtabbikkal, már egy kicsit tudtam volna barátkozni, ha az idegesebbik nem lenne rá olyan rossz hatással.

És még valami. Lehet, hogy rosszul gondolom, de szerintem az is lehet a gondok forrása, hogy ezek a csöppségek, eddigi rövidke életüket terráriumban élték le, és amint azt tudjuk, ők nem látnak át az üvegen, no meg a szagok is csak korlátozottan jutnak el hozzájuk, akár csak a hangok. Ebből számomra az jön le, hogy a terráriumból ketrecbe költözés, olyan mennyiségű, számura ismeretlen ingert zúdít rájuk, hogy azok megszokása, rettenetesen sok időt fog igényelni.
Javítsatok ki, ha roszzul gondolom!

Szerző Gegec

Tag 

#5 | Elküldve: 23 Már 2008 23:38 
Talpacska
A vágtázásról való leszoktatásról majd adnak tanácsot, akik már találkoztak a jelenséggel, mert én még nem. De szerintem ne ajándékozd el a malackát ilyen könnyen, ha lehet valamit tenni, akkor azt tedd meg! Biztosan a szívedhez nőtt már a vad malacka is, nem szívesen válnál meg tőle! Ki szoktad őket engedni? Mert akkor ott kirohangálhatják magukat! Idővel szerintem minden megoldódik, csak legyél türelemmel hozzájuk! Figyeld ki, hogy mit szeretnek a legjobban, és azzal kínáld őket! Az enyémek is van, hogy nem akarják elfogadni a kezemből a kaját, de ha a kedvencüket (füvet, paprikát, uborkát) adom nekik, azt rendszerint nekiállnak majszolni! Ha bent van a víz, az elég. Vannak malacok, akik kevesebb vizet igényelnek. Legalábbis én így hallottam, hogy mindegyik malacnak más a vízigénye!

Szerző puppet
Tag 

#6 | Elküldve: 26 Már 2008 21:55 
Sziasztok!

Nagybátyámék ideadta a 7 hónapos fiú tengerimalacát, mert allergiás rá, de az a gond a kicsivel, hogy nagyon fél. Egyszerűen hozzá nem lehet nyúlni. Mondta nagybátyám, hogy ez nekik is gond volt,mert ők se tudták megsimogatni vagy hozzányúlni. Pár napja van nálam és ezalatt már eléggé megszokott. A kezemből eszik és néha még meg is nyalja a kezem. Semmi baja nincs eszik rendszeresen, még csipogni is szokott. rendesen mozog, a ketrecében össze vissza rohangál, mindent megnéz amit csak lehet és már azt is megszokta, hogy járkálok a szobában. Csak attól félek, hogyha nem tudok hozzányúlni akkor mi lesz majd ha a körmét kell vágnom vagy esetleg fürdetni kell... Nem tudtok tanácsot adni mit tegyek?

Szerző Talpacska
Tag 

#7 | Elküldve: 26 Már 2008 22:34 
Nálam sincs semmi pozitív változás, sőt! Ha lehet, akkor még rosszabb a helyzet, mint volt...
Pedig mindenre odafigyelek. Alaposan áttanulmányoztam az oldalt, és vásárlás előtt igyekeztem mindent megtudni a malacok tartásáról. Tapasztalt malacosok segítettek, és úgy érzem, mindent jól csinálok.
Sajnálom, de ezek után azt kell mondanom, hogy a tengerimalac, a világ leghülyébb állata...
Félreértés ne essék! Nem azt várom, hogy néhány nap után keressék a társaságom, és a boldogságtól fél méter magasan repkedjenek, de azért annyi történhetett volna már, hogy már nem verik szét a fejüket a rácson, ha 3 méternél közelebb megyek a ketrecükhöz... Ha így indítanak, akkor szerintem soha nem lesznek szelídek.
Persze azt sem lehet kizárni, hogy én vagyok a gyagya, de amint azt az előbb már említettem, nagyon körültekintően kezelem őket. A családom szerint, egy kissé el is túlzom a malac témát.
Ennyi idő alatt, egy teljesen vadon élő, bármilyen állatnál is lenne már legalább egy hajszálnyi eredmény. Pl. a munkahelyemen, egy teljesen bizalmatlan macskát is kézhez tudtam szoktatni 4-5 nap alatt, pedig előtte senkihez nem volt hajlandó odamenni...

Szerző ilweran

Tag Nő

#8 | Elküldve: 26 Már 2008 22:52 
Talpacska szerintem túl könnyen feladod! Itt sok gazdi írta, hogy neki fél évbe is beletelt mire megszelidültek a malacai! Biztos vagyok benne, hogy mindent jól csinálsz és kedves vagy velük, de nekik meg időre van elsősorban szükségük és te elég türelmetlen vagy velük, pedig ez nem biztos, hogy egyik napról a másikra megváltozik. De persze malacfüggő is, mivel mindegyiküknek más a személyisége! Én azt tanácsolom, hogy minden nap foglalkozz velük és akkor majd szép lassan hozzádszoknak! A többit nem akarom ismételni, mert ha olvasod a fórumon az összes topicot, akkor találhatsz egy csomó jó ötletet, meg tippet, amivel közelebb kerülhetsz hozzájuk!
Sok sikert és kitartást hozzá!
"Akármilyen rövid a pillanat, mely része a mellettünk élő állatok életének, felélénkíti a miénket, és minden szempontból jobbá, tartalmasabbá teszi azt."
/John Muir/

Szerző Gegec

Tag 

#9 | Elküldve: 26 Már 2008 23:00 
Minden állat, minden malac is más egyéniség. Így nem lehet egy olyan határidőt szabni, hogy ha eddig nem szokott meg, akkor a világ leghülyébb állata. Könnyű azt mondani egy állatra, hogy hülye, ha nem azt csinálja, amit az ember akar. Az ő szemszögéből meg mi vagyunk a hülyék, hogy meg akarjuk fogni, csesztetjük körömvágással meg fürdetéssel, simogatjuk meg babuzsgatjuk őket, amikor ezt a hátuk közepére sem kívánják. Ilyen körülmények között nem olyan nagy dolog az, hogy próbáljunk megértően és türelmesen közeledni hozzájuk. Én a helyetekben akkor is kivenném, ha ellenkezik. De télleg gyengéden. Amikor rájön, hogy jó a kézben, egy idő után megszokja. Lehet, hogy hosszú ideig tart majd, de megéri.

Szerző Talpacska
Tag 

#10 | Elküldve: 29 Már 2008 07:42 
A probléma megoldódni látszik.
A tegnap óta egyedül élő malackám, olyanokat csinál, amilyeneket egyáltalán nem csinált a másik malac társaságában. Szerintem az "őrült" malac őt is nagyon zavarta, mert most, hogy (átmenetileg) egyedül maradt kezd nagyon aranyossá válni. Most láttam először élőben, hogy eszeget. Eddig egyszer sem láttam, csak abból tudtam, hogy fogyott a kaja. Amikor beszélek hozzá, közelebb jön a rácshoz, és érdeklődve forgatja a fejét. Szerintem egy hét alatt, ez már eredménynek mondható. Tudom, hogy a szelídítés hosszú folyamat, ezért is írtam feljebb, hogy nem azt várom tőlük, hogy keressék a társaságom stb., de azért az elvárható, hogy ne romoljon a helyzet, hanem szépen lassan javuljon. Ez az, ami most bekövetkezni látszik. Nagyon örülök!

Szerző ilweran

Tag Nő

#11 | Elküldve: 29 Már 2008 15:08 
MI is! Örülök, hogy mégis csak megtartottad a másikat és lesz egy normális párja Mi is kezdünk már megbarátkozni a kicsikéimmel, lassan de biztosan Teljesen más személyiségük van! A nagy sokkal félénkebb, viszont ő már jobban engedi hogy simogassam, de ha ki akarom venni totál összekarmol mire elérek vele az ágyig (ideje körmöt vágni) A kicsi sokkal bátrabb, ő eszik a kezemből, viszont nem szeret egy helyben ülni sokáig, szóval őt mindig hajkurászhatom! Az a legjobb mikor elakar bújni előlem, akkor szinte belebújik a nagy fenekébe Az első kinti futtatáson is sikerült bemászniuk a cipős szekrény alá, amit elfelejtettem elbarikádozni. Mikor ki akartam őket halászni nem nagyon díjazták De amúgy nagy bánatomra szinte végig egyhelyben ültek Remélem majd ez is változik idővel...
"Akármilyen rövid a pillanat, mely része a mellettünk élő állatok életének, felélénkíti a miénket, és minden szempontból jobbá, tartalmasabbá teszi azt."
/John Muir/

Szerző Szosznyak
Tag 

#12 | Elküldve: 17 Júl 2008 23:00 
Sziasztok!
Már két tengericocival büszkélkedem Csárli @ Mumóóó. A problémám az, hogy Csárli talán 2 héttel korábban meg volt, ő iszonyú aranyos, meg kézbe lehet venni, simogatni. Mumóóóval viszont már nem tudom mit csináljak. Minden nap kiveszem őket had rohangáljanak, külön-külön is ölbe szoktam venni őket, de egyszerűen Mumóóó passzív mindenre. Nem akarja hogy megfogjam, állandóan elfut előlem, tehát iszonyú félős. Mit kéne csinálnom? Tényleg minden nap kiveszem őket, meg simizem, de nem tudom mit tehetnék még. Amúgy kb másfél hónapja van meg Mumóóó.
Előre is köszke

Szerző Gemon
Admin Nő

#13 | Elküldve: 18 Júl 2008 07:57 | Szerkesztve: Gemon 
Mumóóó passzív mindenre. Nem akarja hogy megfogjam, állandóan elfut előlem, tehát iszonyú félős. Mit kéne csinálnom?

Időre van szüksége, foglalkozz úgy vele, hogy minden egyes alkalommal, amikor kézbe veszed vagy megvakargatod a füle tövét/a hátát, adsz neki valami fincsi falatkát, hogy a te személyedet valami kellemessel kösse össze. Ha eléggé türelmes vagy és kitartó (jó eredményt ezzel csak egy idő után érsz el), megtanulja, hogy felőled nem éri veszély, a hangod, szagod jó dolgokkal társítja. A tengerimalac szívéhez a hasán keresztül vezet az út, indulj el hát ezen az úton, szelídítsd meg.

Próbáld kicsit az ő szemszögéből szemlélni a világot: mikor közelítesz feléje, bizonyos mozgások, zajok/hangok (főleg a hirtelen és felülről észlelt olyan mozdulatok, amelyeket nem előz meg ismerős zaj/hang - ezért jó már jóelőre beszélni hozzá, ahogy belépsz a helyiségbe), a menekülő ösztönét aktiválják, "félek, nem tudom, mi fog történni, elfutok, elrejtőzöm, hogy ne érjen baj" - ezt érzi. Ez egy kényszer, ösztönös cselekvés, ezt az elkerülő, kitérő magatartást kellemes ingerekkel lassan tompítani lehet, a kisállatot a kellemes/pozitív (a számára pozitív!) ingerek közelítő magatartásra késztetik, "itt vagyok, már vártalak, most nem szaladok el, mert enni adsz, megvakargatsz stb.".

Nem tartozik szorosan ide, de talán hasznodra lesz, olvasd el ezt,
http://www.matekpokol.club.hu/box/marketing-tetel-7_tanulasi_elmeletek.doc
meg ezt:
http://sugi.uni.hu/szigorlat/alt_2_3.doc

Videók, melyek a cikkekben olvasható témához kapcsolhatók:













"Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelidít." (Saint-Exupéry)

Szerző Szosznyak
Tag 

#14 | Elküldve: 19 Júl 2008 15:34 
Köszönöm szépen a választ:D Próbálkozom erősen Először Mumóóó el sem akarta fogadni a kaját, de egy 10perc merev "ülés" után mégis csak elfogadta a jutalomfalatkát. A másik problémám az pedig az, hogy ha megkapja a jutalomfalatkát, ami uborka, vagy répa, mert ezeket imádják nagyon, akkor pisilniük kell. Tehát ezt hogy oldjam meg, mert elég sokszor lepisiltek már? Vagy tegyek egy zacsit az ölembe?

Szerző Kitti12
Tag Nő

#15 | Elküldve: 27 Aug 2009 13:02 


van egy 7 hónapos tengerimalim és annyira fél hogyha meglát bepisil és ha felpróbálom venni aannyiira mocorog hogy nem bírom pedig úgy tartom ahogy az állatkereskedésben mondták! mit tegyek hogy ne féljen tőllem?

Kösszi: Kitti12

Oldal  Oldal 1 / 23:  1  2  3  4  5  ...  19  20  21  22  23  Következő » 
Viselkedés tengerimalac.gemon.ro fórum / Viselkedés / Fél a tengerimalacom!! :( Fel
Válasz Ugrás az idézett hozzászóláshoz
 

 ?
Használhat saját nicknevet jelszó nélkül, ha azt még nem regisztrálták.
 
Éppen itt van: Vendégek - 1
Tagok - 0
Legtöbb látogató egyszerre: 543 [22 Okt 2018 23:41]
Vendégek - 543 / Tagok - 0
Adatvédelmi nyilatkozat     |  
  tengerimalac.gemon.ro fórum Powered by Community Script miniBB ®